So Close
A padlón
12. rész

2009 május 8.-a... Még két nap... alig várom...

Teresa Smitt azok közé az emberek közé tartozik aki igen pedáns, szereti a rendet és nem tűri a rendetlenséget. Ezért is lepődött meg mindenki amikor bemutatta nekik Yukit., aki szinte pont az ellentéte, és mindíg csak azt halja meg amit akar.
-Micsoda rendetlenség! Gyerünk,
-Bla, bla, bla... Gyerünk,
-Takarítsuk ki együtt!
-Bla, bla, bla... Együtt!
-A ruhád ott hever a padlón,
-Bla, bla, bla... A padlón,
-Itt állsz majd ruha nélkül
-Bla, bla, bla... Ruha nélkül
-Ha nem mossuk ki oket most rögtön!
- Bla, bla, bla... Most rögtön!
 Az ilyen és hasonló esetek gyakran előfordultak nálluk. Ám Yukival szemben Teresanak semmi sem kerülte el a figyelmét. Mindent úgy értelmezett ahogy Yuki mondta így, ő nem értett férre semmit. Pontossna tudta hogy Yuki a volt barátnőjével dolgozik, úgyhogy  jó messzire elkerülte a Skull Berryt.

- Na idefigyelj te kétlábon járó majomszabású ember! - ordítozott Hachiko reggel Yukival a Skull Berry bejárata előtt.
- Huzz innen te tehén én nyitok!
- Tehén a jó édes anyukád. - válaszolta Hachiko.
- Uff.. Ez volt aztán a visszavágás.
- Hülye nők.
- Ohh... a férfiak sem jobbak, csak azért adtok neve ott lenn a micsodátoknak, hogy tudjátok mi irányít titekek egész életetekben!
- Hagy már. Te meg gyerekkorodban eltüntél és a szüleid úgy reagáltak, hogy kiadták a szobádat albérletnek.
- Hallgass már! - kezdte el Yuki haját tépni Naomi.
- Hmm... mint a friss házasok. - mosolygott Suki és kinyitotta a Skull Berryt.
- Yuki. Betörők. Nyitva az ajtó.
- Én megyek előre és leütöm a hamutálcával.
- Oké!
- Akkor... Akkor... 3...2...1... Futás be!
- Su.. Suki... - szólalt meg Naomi amikor látta, hogy a főnök a sósmogyi készletet zabálja.
- Mi van?
- Inkább csinálok egy szendvicset, csak tedd le. - mondta Naomi és kiverte Suki kezéből a mogyikat.
- Hé, te mongúzivadék! - szólította meg Sukit
- Mi az?
- Hogy-hogy ilyen korán estél be?
- Ja. Nem volt jobb dolgom. És éhes vagyok.
- Tessék, a szendvics.
- Miért otthon nem volt időd enni?
- De csak kifogyott a frigó, úgyhogy szóltam Hannanak, hogy tölcse fel meg játszon bébicsőszt.
- Bébicsőszt?! - lepődtek meg mind a ketten.
- Igen.
- Van gyereked? - kérdezte Hachi,
- Néha, olyan érzésem van. Mióta Takumi ott csövel. Az orvosok azt mondták, hogy ne mászkáljon sokat, de  mintha a falnak beszéltek volna. Gondoltam ha rám nem hallgat, talán rá fog.
- Ez rossz ötlet volt. - vágta rá Hachi, közben még kent még egy szenvicset.
- Miért?
- Magát hibáztatja. Aznap este hallotam, hogy sírt...
- A nők mindíg sírnak. - vágta be Yuki.
- Idióta!- mondta Hachi és Yukihoz vágta a szendvicset. Yuki egyik szemén uborka a másikon pedig paradicsomkarika volt.


Tehát a 707-es lakás. Értem, de melyik kulcs? Hogy a fenébe tud számontartani enyit? Nah jó akkor próbálkozzunk. És eltaláltam.  Nah jó akkor nyomás be. De nehéz a csomag. Ide teszem. Lássuk csak, mit csináljak reggelire? Palacsinta, jó lesz...
 Hanna bepakolt a hűtőbe, majd elkezdte bekeverni a tésztát, majd sütni kezdte. Közben Takumi  is felébredt  és  kiment, hogy igyon egy pohár vizet, de ott a semmi helyett egy vígan sütögető lányt talált.
- Hanna? - nézett rá kérdőn Takumi.
- Jó reggelt Takumi-sama. Remélem szereted a palacsintát.- mondta a félmesztelen férfinak Hanna.
- Öm. Igen.
- Remek.  Akkor ülj le. 
- Felhúzok valamit.
- Ülj csak le. Mingyárt hozom. - Hanna letette a balacsintát az asztalra, megfogta Takumi kezét és odavezette, majd bement a szobába és kivett egy köppenyt a szekrényből.
- Tessék.- odaadta.
- Öm... Köszönöm. -felhúzta.
- Kérsz még valamit?
- Ülj le.
- Elfelejtettem a lekvárt. Mingyárt hozom.
- Meg magadnak is tányért.
-  Jaj, nem eszem. Egyél csak. neked csináltam.
- Ha ezt mind megeszem kipukkadok, gyere már.
- Kérsz narancslét?
- Hm?
- Suki, mondta, hogy azt szereted. Úgyhogy vettem.
- Te vásároltál?
- Igen. Most érkeztem meg nem  régen. - Az asztalra tette a narancslevet.
-Köszönöm.
- Fáj még?
- Hm?
- A szúrás helye. - mondta magaelé bámulva Hanna.
- Nem...
- Akkor jó. Kiszellőztetek.- Az ablakhoz ment és kinyitotta.



Eközben a Skull Berryben javában folyt a fotózás.
- Yoshiko tartsd feljebb a kezed. - mondta a fotós.
- Ez a lány nagyon amatőr. - mondta Keiji.
- Igen, de olyan szép... - mondta Neiji.

 Azthiszem ez az a pillanat amikor egy ember szerelmes lesz, de hogy ebből mi sül ki, az már a jövő titka...