So Close
Egy jónak indult este
1. rész



A másnap némelyeknek pakolással és bevásárlással telt, mint például Hachikonak és Hannanak. vettek narancssérga festéket és egy ágyat, és egy lámpát amit Akira sikeressen fel is szerelt. Miután valamelyest összeált a szoba a kis csapat megbeszélte, hogy este tart egy kisebb beköltözős bulit. Szoltak még Mayának és Saebeenek is. Akira látta, hogy Ichigonak baromi szar kedve van, úgy döntött nem nyöszteti avval hogy mesélje el a bánatát, de azt sem hagyhatta, hogy otthon egyedül duzzogjon úgyhogy megkötözte és átvitte a lányok lakásába.
- De én nem akarok menni! - ordított Ichigo.
- Kuss! -m Akira bekopogott az ajtón. - Hachiko nyisd ki!
- Maya vagyok. Remélem én is megfelelek. - nyitotta az ajtót:
- Meg hát!
- Ichigonak mi baja?
- Csak itasd le.
- Oké.
Ichigot becipelték majd leültették egy székre.
- Hanna? - kérdezte Akira.
- A szobályában. - szólalt meg Saebee.
- Oks.
Kopp-kopp Nincs válasz. Akira bement, Hanna az ablaknál állt, valamin nagyon elgondolkozhatott, mert nem vette észre azt hogy valaki is bejött volna. Akira a háta mögé lopodzott és hirtelen átölelte a lányt, aki ijedtében ugrott egyet és lefejelte Akirát. Akira hátralépett megbotlott a még felcsavart szőnyegben és ráesett az ágyra.
- Basszuskulcs. - fogta meg a fiú a homlokát.
- Bocsánat, bocsánat. - szaladt oda egyből Hanna.- nem szándékos volt, télleg nem sándékos volt. - ő is megbotlott, de ő már Akirára esett és ismét lefejelte. Inmáron mind a kettőjük homloka fájt. Hanna felemelkedett Akiráról, aki nevetni kezdett:
- Ilyen szerencsétlenek is csak mi lehetünk...
- Szerintem ez, nem volt szerencsétlenség. -közelhajolt Akira arcához és megcsókolta. A fiú köpni nyelni nem tudott a meglepetségtől. Az addig ilyen téren visszahúzódó lány megcsókolta. Kirázta a hideg, majd melegség töltötte el, de egyszer csak leszállt róla:
- A többiek már biztos várnak. - kinyitotta az ajtót és kiment. Akira még egy kicsit feküdt az ágyon az ajtót bámulva, majd a hátára fordult és nevetni kezdett, majd felállt az ablakhoz ment kiváncsi volt rá, hogy miben merülhetett el annyira Hanna. Kinézett, de semmi különösset nem látott. Bement a többiekhez. Ichigo mint egy mosott citrom ült Saebee mellet. Maya és Hachi valami tinimagazint bújtak a kanapén.
- Hanna?
- Elment a boltba. - jelezte Hachi.
- Ilyenkor?
- Hát ha most van kedve szalámit venni. Pontosabban elfogyott, és akart szendvicset csinálni.
- Szendvicset?! Mikor ünneplünk?
- Őt kérdezd...
Saebee magamellé húzta a lábát és átölelte:
- Rossz érzésem van. -olyan halkan mondta, hogy csak Ichigo hallota.
- Mi miatt? -lepődött meg a vöröske.
- Néha, van ilyen.
- Értem.
- Dehogy érted.
- Nincs kedved eloldozni? - nézett rá nagy szemekkel.
- Öm... Azt mondták nem szabad.
- Nem szökök meg nyugi....
- De miért vagy megkötve?
- Elméletbe azért, hogy bulizzak.
- Megkötözve?
- Higy nekem lehetséges.
- Persze. De gondolom nem kellet volna húzni, ha nem lenne egyéb bajod.
- Mi van pszihiáternek készülsz már te is?
- Nem, nem... De vak sem vagyok, látom ha valami nincs rendjén.
- Semmi bajom... Csak az, hogy ez az idiota megkötözött. - mondta Ichi majd férrecsapta a fejét. Saebee nem eröltette a támát


- Keiji, Niji! Várjatok már meg minket is. - orditott fel Katsuki.
- De még fél óra ameddig bezárod a Berryt - nyafogott Niji.
- Kész van na. - megindult felfele a lépcsön. - Takumi mit szöszölsz a táskádba?
- A mobilom keresem.
- Minek úgysem keresett senki.
- Jöttök már? Nem érek rá egész este. -közölte Keiji.
- Jól van már.
- Héj! - ordított fel Katsuki. - Éhes vagyok.
- És?
-Ti nem?
-Én de.- állt kivételessen Suki mellé Keiji.
- Van a közelben egy gyorsétterem.
- Gyorskaja? - nyújtotta ki a nyelvét Takumi.
- Mi az? Nem szereted?
- Hát ömm... - próbálta magt kimagyarázni Takumi.
- Takumiék falun csak rizst és krumplit esznek. - gyorsan mentette ki Suki.
- Aha. Meg néha a kutyabolhát ha a szánkba esik.
- De a macskabolhát se vetitek meg igaz?- próbálta csesztetni Keiji, de csak óvatossan mert nem tudta meddig mehet el Suki barátjánál. Bár ha Sukit vennénk alapul, akkor még az se lenne gáz ha avval csesztetnék, hogy minden reggel tehénlepényt eszik lócitrommal.
- Ti hallotatok valamit? - kérdezte Suki.
- Semmit, de ha hangokat hallasz ismerek egy jó pszihiátert épp nállam csövel.
- Minek neked pszihiáter?
- Az unokatesóm.
- Aha. Bár a nőfalási kényszereden kétlem, hogy segíteni tudna. - jegyezte meg Niji.
- Már megin hallotam. - mondta ismét Suki, de most nem várta meg ameddig a többiek megint lehülyézik, hanem egyenessen megindult a hang irányába.
- Héj! Álj meg! - szóltak utánna,  de Suki futni kezdett.
- Istenem, ezt az idiótát... Gyertek, mielőtt kárt tesz magában. - a többiek is utánna indultak.
 A következő sarkon pár férfit láttak, akik félkörben álva a fal felé voltak fordulva, néhányan nevettek. Egy női kabát hevert az egyik lábánál, a helyzet egyértelmű volt. Suki látta meg először, türtőztette magát, hogy ne essen rögtön neki a fickóknak:
- Hagyátok békén a kisasszonyt! - szólította fel őket hangossan.
- Nézd már. - nevetett az egyik.- Itt van a sejemfiú alakulat.
- Huzzatok innen. - szólalt meg a másik.- Csak a csajjal van dolgunk.
- Ha nem akartok verekedést elmentek. - szólalt meg Niji.
- Nézd már megszólalt a petrezselyem. Hatan vagyunk. Ti csak négyen, a pizsomát pedig már rég fellőték úgyhogy menyetek haza anyucihoz igyátok meg a napi tejetek és menyetek aludni.
- Fogadok neki van a legkevesebb esze a bandában. - szólt fennhangon Keiji.
- Kussoljá be! - lépet arréb az imént beszélő alak, Takumi meglátta a földön fekvő lányt.  Elsápadt, majd dühös lett:
- Ez az utolsó felszólítás az uraknak, menyenek el, vagy megbánják.
- Né má, megszólalt a.. - Takumi nem hagyta, hogy az alak végigmondja. Ökle egyenes úton repült bele a fickó arcába, aki hátraesett. Pár másodperces hatásszünet után, a másik fickó ugrott neki Takuminak. A skinhed barátja egyenessen indult Suki felé. A jako kapalps pirsinges ürge Nijit vette célba, úgy volt vele, hogy akinek brokkoli van a feje helyén avval még csak el tud bánni. A negyedik ürge értelemszerűen Keijinek akart behúzni egy hatalmasat, nem hagy sikerrel, Keiji férreugrott és lábával erőssen segberugta a mellete elhaladó egyént, majd egy könnyed mozdulattal a fejére vágott. Ötödik társuk a nem túl agyas főnököt próbálta észhez téríteni. Közben Niji hasába húzott egyet az alak, ő pedig kézen fogta az alakot és nekivezette a háznak. A nem túl agyas főnök eközben magáhoztért az orra vérzett, megtörölte az arcát és az őt ébresztgetgető emberét is ráuszította Takumira, majd a zsebéből előkapott egy kést és megindult vele Takumi fele. Suki észrevette a barátja felé közeledő kést de nem tudta megakadályozni. A kés Takumi hasába szúródott.
- Uff a fejem... - tért magához Hanna. Látta a négy embert és, hogy az egyik hasába kés van.  A hosszúhajú fájdalmában felnyögött, a támadója kihúzta a testéből a kést és mégegyet bele akart szúrni, de Hanna hátulról ráugrott:
- Ne merészeld te szemét! - ordította a fülébe miközben egyik kezével a kést tartó kezét fogta a másikkal a nyakába kapaszkodott.
- Ez a szuka mikor kelt fel?! - förmedt rá a többiekre.
Eközben Suki elgáncsolta az őt lefoglaló rosszfiút és nekirohant az egyik Takumit lefogó támadónak, mire a másikis elengette és Hannat próbálta leszedni a főnökről. A hosszú hajú fiú előreesett, nagyon fájt a hasa, alig tudott megmozdulni.
- Aizava, szerintem menyünk innen. - mondta a fickó miután leszedte a főnökről Hannat.
- Rendben! Pucolás! - az emberei, mintha előtte nem is verekedtek volna  rohantak a főnökük után.
Takumi még mindíg a földön volt. Iszonyatossan fájt a sebe. Suki volt az első aki odarohant:
- Héj. - rázta meg idegessen.
- Fordítsd meg. - adta ki a parancsot Hanna. - be kell kötni a sebét.Te pedig hívd a mentőket.
- Jó. - Keiji tárcsázott Suki pedig megfordította Takumit.
- Mi a neved? - kérdezte Hanna.
- Takumi. -válaszolt fájdalmassan.
- " Még most sem esik ki a szerepéből, ez hihetetlen"
- Van valakinél valamilzen alkohol? - Suki vodkát nyújtott neki.
- Ez most nagyon csípni fog. - mondta majd rálocsolt egy kicsit a sebre és gyorsan megfogta Takumi kezét, hogy a férfinak legyen mit szorítania.
- Mingyárt itt lesznek.
- " Basszus, mingyárt elhányom magam, utálom a vért."
- Rendben. - Hanna rászorította a kabátját a sebre.- Nem a leghigénikusabb, de nist evvel kell beérned.
Takumi homloka gyöngyötött:
- Maga jól van? Nem bántották?
- Nem. Öszinténszólva, csak a fejem fáj, de azt meg magamnak köszönhetem, mert hátrélás közben nem figyeltem,hogy hol a fal.
- A rendőrséget ne hívjuk?
- De. Erről meg is feledkeztem. Suki gyere át légyszíves erre az oldalra és fogd oda a kabátom.- Suki odament odatette a kezét, Hanna pedig előréb ment, hogy szóval tartsa Takumit, nehogy az elájuljon.
Két perc múlva megérkeztek a mentők:
- Megoldható lenne, hogy a kisasszony előreüljön nehogy rosszúllegyen a vértől? - sugta oda Suki az egyik mentősnek.
- Meg.
- Hanna, szálj be előre.
- Jó. - közben Takumit hordágyra rakták és betették a hátsórészbe. Keiji és Niji ottmaradtak a rendőrséget megvárni, a mentőautó pedig elindult.
- Mi a neve? - kérdezte a mentős.
- Leo Ikia.