So Close
Mindig nehéz ( Leleplezés)
8. rész


A következő pillanatban megszólalt pár gitárhúr, és kezdetét vette a próba, Hachi ámulva nézte a kicsit hiányos zenekart, de még így is tetszett neki, amit hallot.  Egyszer csak, minden előzménz nélkül mejelent egy vörös csíkos fickó és kitörte az ajtót:
- 4 nap múlva felléptek a klubbomban! - órdította el magát.
A zenekar abbahagyta a zenélést és furcsán néztek a fickóra. Fél percremegfagyott a levegő, senki meg sem szólat. Akira rágyujtott egy cigire, majd beleszívott és kifujta a füstöt:
- Lehetetlen.
- Miért? -nyafogott Suki.
- Egy: Azt se tudjuk ki vagy. Kettő : Én három nap múlva Amerikába utazok.
- Tessék?! - lepődött meg Hanna. - És erről nekem, úgy értem nekünk mikor terveztél szólni?
- Próba után.
- Az más.
- Na, de aztán nincs kedvetek fellépni? - kérdezte ismételten tágranyílt szemekkel Suki.
- De! - ordította Maya.
- Ájá le Mayácsa. - mondta szigorú hangon Akira. - Mutatkozz be, ki vagy honnan vagy  és a többi és a többi...
- Kabachi Katsuki vagyok. A Skull Berry tulaja.
- Dehogy vagy a tulaja. - szólalt meg Saebee. - Az apád a tulaj, te csak ott henyélsz.
- Saebee drágaságom! - örvendezett Suki és már repült volna, hogy puszit nyomjon a lány arcára, de Saebee elhajolt az utolsó pillanatban és a puszi a dobon landolt.
- Te ismered? - kérdezte Akira.
- Sajnos...
- HÉ!
- Bár elég kiismerhetetlen személy... - mondta Saebee.
- Köszi! Van egy ötletem, gyertek el a klubbomba...
- Az apád klubbjába...
- A klubbomba, nézzétek meg és megbeszélhetjük, ha van kedvetek fellépni.
- De édes, Akira nézzük meg! - ujjongott Hanna, közben megfogta Akira kezét.
- Rendben, de csak azért mert ilyen szépen kéred. - mondta Akira.
- Éljen! mennyünk Suki-sama! - karolt bele Sukiba Hanna.
- De édes csaj! Oké mennyünk! - vigyorgott Suki és megindultak.
- Hachiko húzd magad! - adta ki az utasítást Maya.
- Öm... oké! - eszmélt fel Hachiko aki eddig meg sem tudott szólalni a megglepetségtől.



- Halihó! Megjöttem! -csapta be maga után az ajtót Nabi. - Yumi! - közben levette a cipőét és a kabátját. - Hoztam epret a boltból! Hahó!  Válaszolnál?! "Remélem nem megin drogozott!" - Nabi megindult Yumi szobája felé ahol szokás szerint dübörgött a zene.
- Yumi, Zümi, Mümi itt vagy? - nyitott be az ajtón Nabi, de olyat látott amire a legvadabb rémálmaiban sem mert gondolni. Yumi együtt volt valakivel, ami nem is lett volna baj, az egyetlen baj az volt. hogy a legjobb barátnője éppen, az ő barátját csókolta úgy, hogy még feszítővassal sem lehetett volna leszedni róla. nabi besétált és lekapcsolta a zenét. Egyszerre volt meglepett, csalódott és dühös.
- Ki a farkam kapcsolta le a... - nézett fel Ichigo alól Yumi.
- Nabi... - nyögte ki a barátnője nevét Ichigo.
- Nyugottan folytassátok csak. - próbálta nyugodtan mondani Nabi. - Csak arra voltam kíváncsi, hogy habot is kértek-e az eperhez vagy nem?
- Nabi, ez nem az aminek látszik. -kezdett mentegetőzni Ichigo.
- Persze tudom én azt. Éppen vetkőzős pókert játszottatok mi?! - üvöltötte, már teljessen ki volt kelve magából.
- Nabi.
- Te meg se Szólaj. Jézusom... - sírni kezdett majd kiszaladt az ajtón, felvette a cipőjét és eltünt.


A Skull Berryben nagy volt a nyüzsgés Suki utasítására takarítani kezdtek, bár az sem volt takar0tásnak nevezhető, a fiúk idétlenkedtek, Aya pedig pakolt közben interjuvolta Yoshikot:
-Modellkedtél már valahol?
- Kiskorom óta. Anya meg apa erre a pályára szántak mert állítólag szép vagyok.
- Te milyennek tartod magad?
- Hm? Hát, rendes normális, vicces...
- Jaj, nem úgy értettem, hanem, hogy te szépnek tartod-e magad?
- Hát nincs bajom magammal.
- Akkor jó. Ezek alapján felvennélek, nem vagy túl egoista mint egyesek. - Ninji felé bökött. - Ez tetszik. De csinálunk majd pár próbafotót, meg megnézünk a kifutón.
- Rendben.
- Úgyis el kell még egy ki segítség ezekkel a vizipockokkal.
- Vízipockok?! - lepődött meg Yoshiko és szétnézett.
- A fiúk...
- Ja.
- Ha bekerülsz elmondom, hogy miért azok.
- Gyerekek! - ordított fel Yuki. - Asszem szarnom kell! - és berohant a mellékhelységbe.
- Mi a fenét csináltatok már megint vele?! - nézett szigorúan a fiúkra Ayame.
- Én aztán semmit. -mentegette magát Keiji. - Niji volt.
- Mi a fenét csináltál?
- Csak egy kis hashajtó...
-Niji!
-Mi van? - nézett kérdőn Ayamera mert nem igazán értette, hogy mi baja.
- HALIHÓ MINDENKI! - rugta be az ajtót Katsuki. Minden egyes szempár rászegeött:
- Hülye mongúzivadék, má megin mi a fenét csináltál az ajtóval?! - ordított rá Niji.
- "Ügyes elterelés"
- Kuss! Inkább nézzetek ide. bemutatom nektek a jövő sztárcsapatát. Az ő zenéjük fog életet vinni a klubba. Gyertek be egész nyugodtan nem harap senki.
A zenekar tagjai nem igazán ilzen belépőt képzeltek el maguknak, dehát evvel kellet beérniük, jobb mint a semmi. bementek.
- Sziasztok.
- Sziasztok.
- Saebee!? - lepődött meg Keiji. - Te zenélsz?
- Igen.
- Ő a legjobb dobos! - jelentette ki Hachiko.
- Jól van kutyus ügyes. Ülj le. - mondta Maya.
- Na tehát itt kellene fellépnetek.
- Vállaljuk. - jelentette Ki Hanna.
- Hanna kedves, ezt még megbeszéjük.
- Jó, jó. - mondta Hanna.- Akkor már csak a mi Hachinknak kell valami munkát találni.
- Dolgozzon itt. - Akadt a nyakába Keiji. - Egy ilzen szép virágszál lenne a pincérünk biztos több vendégünk lenne.
- Oh... nem is tudom. - Hachiko teljesen elpirult.
- Hachi ez jó meló. Vállald. - jelentette ki Maya.
- Igen, vállalja, kisassony. - mosojodott rá Keiji.
- Huh, de jót szartam. - jött ki a retyóról Yuki. - Naomi?
- Yuki.
- Te mit csinálsz itt?
- Ezt én is kérdezhetném tőlled.
- Itt dolgozom.
- Télleg? - lepődött meg Naomi.
- Igen, télleg.
- És a nőcskéd is itt dolgozik? - kérdezte fennhangon.
- Ahhoz neked semmi közöd.
- De igen is van.
- De nincs. Nem tartozom neked semmien magyarázattal, nincs hozzád semmi közöd!
- Ez igaz. - ez szinte villámcsapásként érte Hachikot, könny szökött a szemébe és elrohant.
- Hachiko! -Hanna utánna indult.
- Hanna, itt maradsz! -utasította Akira.
- Marad a büdös zokni. - a lány futni kezdett, útközben beleütközött egy öltönyös hosszúhajú fickóba.
- Bocsánat!
- Semmi baj. - mondta meglepve de mielőtt mást is mondhatott volna a vöröske eltünt. - "Ez gyorsabb volt mint gondoltam."
-HACHIKO! ÁLJ MEG! - ordította futás közben Hanna. Végül egy parkban megállt Hachi, és Hanna is.
- Nem bírom tovább... -mondta bőgve.
- Nőj fel.
-Tessék!? -kapta fel a fejét.
- Jól hallotad. Egy fickó sem ér anyit hogy amiatt ilyen hisztériát csapj, rosszabb mint egy tragikomédia.
- De...
- De én csak a lakbér felét fogom fizetni, avval remélem tisztában vagy. Azonkívül ott van az a fiú is.
- Melyik?
- Akin úgy bepirultál.
- Igen...
- Dolgozz ott.
- Még meggondolom.
- "Dehogy gondolod... már be is hálózott."

Este volt már, késő este mikor Keiji hazaért. Egy lány várta az ajtó előtt, bőröndökkel:
-Nabi?! - nézett rá meglepve.
- Azt hiszem, teljessen elvesztem az erdőbe.