So Close
Mindig nehéz ( vagy mégsem?)
7. rész



             Amíg az erdőben Ichigoval bandukoltunk céltalanul - emlékezik vissza Nabi.- Furcsa kérdések merültek fel bennem. Sok barátom volt már, de még egyiknél em éreztem ilyet. Amikor a kezem fogta, és a puha tenyér a kezemhez simult, azt kívántam, bárcsak megálna az idő. Ha abban a pillanatban valaki megzavart volna minket, az első dolgom lett volna, hogy egy akkora maflást leadok neki, hogy a fal agya a másikat.Tudom, hogy ez nem álom volt, de akkor miért érzem most úgy, mintha a Nap édes és olykor bosszantó fénye nyitogatja a szemem? Ha ez valóban álom, ne ébresszen fel senki.

- Nabi!- szólt egy éles hang a konyhából. - Told ki a tetves beled! Kész a tetves kaja!
- Yumi te maga vagy az ördög... - kóválzgott ki pár perc múlva Nabi a konyhába.
- Most miért, már 11 óra.
- Mennyi?! - ordított rá Nabi.
- 11.
- Te jószagú Szent zokni!  Elkések a Mekiből! - mondta Nabi majd berohant a szobájába átöltözni. Közben rezgett egzett Yumi telefonja:
"Elment már?"
    Yumi teljesen nyugodtan visszaírt:
" Még 10 perc. Vegyél óvszert."
Nabi kirohant inmáron uccai ruhában a szobájából, majd a lakáskulcsát kereste ay előszobapolcon.
- Nabi kérdezhetek valamit? - mondta Yumi kicsit megbánó hangon.
- Persze, mind0g kérdezhetsz azzért vagyok itt.
- Te mindent megtennél annak érdekében, hogy én minnél előbb meggyógyuljak.
-Persze a pszihológusod és a barátod is vagyok egyben persze, hogy segítek.
- Akkor jó. - mondta megbánó hangon Yumi, Nabi pedig kiment az ajtón.




Miközben mások már rég dolgoztak a munkahelyükön, voltak akik csak lóbálták a lábukat és dirigáltak, mint például Katsuki.
-A francba már! Nemigaz hogy egy normális csajt sem találok ezen a japponchaten. Bezzeg a buzik egyből megtalálnak!
-Ez azért van mert mindenki észreveszi a képeiden hogy kis homár vagy!-mondta gúnyosan Yuki miközben varrta az új kollekciót.
-Pofa be te mongúzkaki!
Yuki meg sem hallotta Katsuki "sértését" csak odafordult Ayuhoz és Kei-chanhoz.
-Tökéletesen pontos lett Yuki.-csodálta a ruhát Ayu.
-Szóval ezt kell felvennem. Hát elmegy.-mondta kedvetlenül Niji.
-Egy kicsit több kedvvel is csinálhatnád a munkádat szivecském.-mondta Yuki széles vigyorral az arcán a fiúnak.
-Sz-szivem? Mi bajod van? Már te is a homokozóban folytatod tovább az életed?
-Dehogyis...azt a lehetőséget Katsukinak hagyom.
-Dolgozzatok ne a szátok járjon!
-Öhm...jó napot láttam egy hirdetést miszerint ide keresnek modelleket.-lépett be a szalonba egy szőke, kék melíros lány.
- Ahha... - mondta Niji annélkül, hogy hátranézett vona.
- Kinézetre megfelelsz. - mondta Ayu. - Még befejezzük ezt a ruhát aztán megnézünk alapossabban.
-Ez  nem igaz! - ordított fel laptopja mögül Suki.
- Mi van?
- Veszítettem pókeron.
- Nincs érzéked a játékokhoz Suki. - szólt be ismét Yuki.
- De igen is van! Csak nem látszik. -mérgesedett fel Suki.
- Vagy csak nagyon jól titkolod.
- Varrófiú, beverjem a képed?
- Nem szükséges...
- Igen, már így is elég ocsmány.. Nah, én leléptem. Holnapra takarítsátok egy kicsit ki a termet. Jön az egyik haverom.
- Neki is azt hazudod majd hogy tied a helység?
- Ez nem hazugság. Az enyém is, csak nincs róla papírom!
- Ingyenélő!
- Kuss Yuki! - ordított rá Suki, majd kiment és becsapta maga után az ajtót.
- Ez ki volt? A tulaj? - kérdezte a kék melíros lány.
- Nem, csak egy idióta. - mondta Niji.



- Nos gyerekek ennyi volt a móka mára,tartsatok velünk a következő héten is. Elköszön tőlletek Pipő-chan az édes plüss tyúkom és jómagam Parókás Iwako. Ma barna volt a hajam, jövőhéten lila lesz. És még itt lesz velünk a híres énekesnő, Olivia Lufkin.  További szép napot, legyetek jók. Cupp és csók meg minden.
- Enyi! - mondta a rendező, akinek a feje a holdvilágban sokkal tisztábban világított, mint maga a Hold.
- Jösz hugi? - kérdeyte Jack.
- Persze, már úgyis elegem van ebből az alakból, neked is Pipő igaz? - nézett rá Iwako a plüss tyúkjára.
- Iwako, muszálz mindíg az a hülye tyúkot is cipelned?
- Pipő- chan nem, hülye!
- Nem hát, csak idegesítő.
- Nem! Nem az!
- Jó hanyagoljuk a témát. Inkább beszéljük meg a holnaputáni koncertet. Ez lesz a záró, mielőtt Yumi elmegy ay elvonóra.
- Rendben, kitaláltátok már a fedő storit?
- Persze, Yumivel összevesztünk azon, hogy ki lesz felül.
- Hülye! Már fél éve nem is jártok. Nem emlészel mekkora felhajtást csinált a sajtó mikor szakítottatok?
- Jó, jó. De majd azt mondjuk, hogy megint összejöttünk. Kell a felhajtás a következő CD megjelenéséig.



Eközben az egyik Tokyoi garázsból ordibálás hallatszott:
- De Hanna! Kirugtak! - nyafogott Hachiko.
- Ez is csak azzért van, mert mindíg késel. - jegyezte meg Akira.
- Kuss kertitöpe, ilzenkor vígasztalni kell. - mondta Maya. - Kicsi Hachi, nem a te hibád, hogy nem kellsz fel az óra csörgésre, és nem a te hibád, hogy elfelejted kivinni a rendeléseket, és az sem a te hibád, hogy beleborítod a levest a vendégek ölébe.
- Szerintem az ő hibája. - jegyezte meg Saebee.
- Hanna! Szólj rájuk! Gonoszak! -nyafogott tovább Hachi. Hanna szóhoz sem jutott.
- De most még a... a lakbért is fizethetem - kezdett szipogni Hachiko. - Mi a fenéből fogom fizetni? KEGYETLENSÉG!
- Tudod mit? -mondta Hanna teljesen nyugottan. - Odaköltözöm hozzád, ugyis lakást keresek, persze, csak ha van nállad hely.
- Éljen hannaval fogok lakni! -csillant fel Hachiko szeme.
- " Mint egy engedelmes kiskutya."
- Egyépként, -kezdett új témába Saebee. - Hol van Ichi? Próbálnunk kellene.
- Halaszthatatlan dolga van, nem közölte, hogy mi az.
-Nem bajd próbáljunk nélküle.
- Jó próbáljuk a saját számunk.
A következő pillanatban megszólalt pár gitárhúr, és kezdetét vette a próba, Hachi ámulva nézte a kicsit hiánzos zenekart, de még 0gy is tetszett neki, amit hallot  Egyszer csak, minden előzménz nélkül mejelent egy vörös csíkos fickó és kitörte az ajtót:
- 4 nap múlva felléptek a klubbomban! - órdította el magát.