So Close
Nehezebb mint gondolnád
5. rész


Hanna hirtelen nem is tudott mit mondani Ichigo nyilatkozásága, csak sikított egyet örömében, majd Ichigo nyakába ugrott, és csak anyit nyögött ki:
- Köszönöm. -majd elengedte Ichigot.
- Most jutott eszembe. - kapott a fejéhez Ichigo. - Találkoztam az egyik ismerősöddel. Maya, azt hiszem.
- Télleg? Itt van Tokyoban? - lepődött meg kissé Hanna.
- Igen. Tegnap este veünk bulizott.
- Ez szép, mondhatpom. - tette keresztbe a kezét kissé sértődötten Hanna. - Ahhoz képest, hogy milyen világfájdalommal távoztál elég jól érezhetted magad.
- Honnan tudod, hogy jól éreztem magam? - nézett rá kérdőn.
- Ez egyszerű. Gonolom kocsmában találkoztál Mayával,és mivel azt mondtad hogy tegnap este velünk bulizott, gondolom többen voltatok, és mivel Mayával voltál, nehéz elképzelni, hogy nem érezted jól magad. - nevette el magát Hanna.
- Ehh.. Tehát enyire jól ismered?
- Persze. Együtt jártunk közép iskolába.
- Értem. -mondta Ichigo. - Én most elmegyek, este jövök. Akkor ünnepelünk egyet.
- Király. Szia. -mondta Akira és kinyitotta neki az ajtót. Ichigonak olyan érzése támadt mintha zavarna, ugyhogy gyorsan elhúzta a csíkot.
- Azt hittem több idő  lesz ameddig beleegyezik hogy te legyél az énekes. -jegyezte meg Akira.
- Miért? Olyan nehézfejű?
- Hát enyhészolva. -monda Akira majd odanyujtotta Hannanak a meleg teát. -Bár szerintem a mostani barátnője változtatta meg egy kicsit. Pszihiáternek készül a lelkem.
- Értem, akkor gyakorlatilag, Ichigo klinikai esetnek számít. - Akira csak nevetni tudott Hanna kijelentésén, aki közbe belekortyolt a teába, majd köpött egy nagyot, és a szájához kapott.
- Mi a baj? - kérdezte kissé aggódva akira és a lány kezéhez nyúlt, hogy elmegye a szájja elől.
- Ez nagyon forró. - nyögte ki vicces hangon Hanna. - És fáj a szám...
- Mutasd. -mondta Akira és gyengéden elemelte Hanna kezét, amin a lány egy kicsit meglepődött. Akira a kezét végighúzta a száján:
- Nem égette meg.
- Nem. - mondta csendessen.
Akira közelebb hajolt hozzá, annyira,hogy a lélegzetét is érezte, a kezét Hanna combjára tette és a szája elkezdett köeledni a lány szája felé.
- Azt hiszem, most jobb ha megyek. - húzodott el Hanna.
- Rendben. - Akira egy kicsit meglepődött, Hanna reakcióján, de nem erőltette.
- Kiragasztokpár plakátot a városba, hogy dobost és vokalistát keresünk. -mondta Hanna kissé zavarban volt.
-Megkérem Naomit, hogy segítsen neked.
- Naomi... Naomi... -Hanna gondolkozni kezdett, hogy ki a fene az a Naomi, közben Akira átment a szomszédba, hogy szóljon Naominak, hogy szíveskedjék segíteni Hannanak,a megfelelő helyekre kiragasztani, és eligazodni Tokyoban.



Eközben egy autóban kínos beszélgetés vette kezdetét.A testvérek, olykor veszekednek, olykor a vitájukból egy kisebb bunyó is kerekedhet, de ez közel sem olyan furcsa és kínos, mint amire Yumi kérte meg a bátyát.
- Csupán akkor vagyok hajlandó bemenni az elvonóra, ha lefekszel velem egy hónapig.
- Tessék? - taposott a fékbe Ichigo.
- Vigyázz már! Idióta! Mögöttünk is jönnek... - förmedt rá Yumi.
- Jó, jó megyek már. De remélem, hogy az iméntit csak poénnak szántad, mindenesetre elég hülye poén volt.
- Öszintén? Komolyan mondtam. - közölte Yumi egykedvűen.
Pár perces néma csend lett, Ichigo próbált a vezetésre öszpontosítani, a huga azonban anyira felhúzta, hogy ez nem igazán ment neki ígyhát megállt a legközelebbi parkolóban, és kiszállt, Yumi követte a példáját, majd megszólalt.
- Menyek elvonóra?
Ichigo azt szerette volna, hogy a húga minnél előbb az elvonón találhassa magát, azonban tépelődött, hogy valyon elmondja-e nabinak, és a lány, hogy fog reagálni ha elmondja, és valyon Yumi, titiokban azt reméli, hogy majd nemet mond és ő tovább folytathatja a drogozást?!
- Yumi, nekem barátnőm van. - mondta halkan Ichigo.
- Nem kell, hogy megtudja. - vigyorgott rá Yumi. - Ha azt akarod hogy elvonozzak akkor tedd meg.
Ichigo nem szól semmit csak visszaszállt a kocsiba, bekapcsolta a rádiót és a hugát arra utasította, hogy azonnal tolja be az hátsóját a kocsiba, Yumi mint egy engedelmes kiskutya beült, Ichigo pedig a gáza taposott, hogy minnél előbb otthon tudja a hugát.


Hanna és Naomi, akit mindenki Hachinak hív időközben sikerült kiragasztani minden hirdetést, egy kivételével.
- Hanna, mi lenne ha kiragasztanánk a MacDonald'sba? -javasolta Hachi.
-Remek ötlet. És ha már ott vagyunk együnk is valamit, mert éhen halok. -fogta meg a hasát Hanna.
-Én reggelizni is elfelejtettem.
-Profi vagy. - nevette el magát Hanna. - Tán fogyózol?
- Miért kéne? - nézte meg magát idegessen Hachi, az egyik ablakban.
-Jaj dehogy... -tovább nevetett, Hachi látta, hogy a csaj nem komplett, de olyan cuki mikor nevet ugyhogy csatlakozott hozzá és ő is nevetett, nem mindta valami nagyon vicces dologról lett volna szó, csak egyszerűen jól esett nekik. Nevetés közbe betántorogtak a Mekibe:
-Jónapot. -mondta Nabi.
- Jónapot, ezt a hírdetést szeretnénk kitenni. Szabad? - kérdezte Hanna, és átnyújtotta Nabinak a lapot, Nabi figyelmessen végigolvasta, és észrevette. hogy a meghallgatás címe megegyezik Ichigo és Akira lakásának a számával.
- Persze, kiteszem. Kérnek még valamit? -kérdezte udvariassan Nabi.
- Kaját!
- Ehh... Gondoltam. -mondta Nabi.- Milyen jellegűt?
- Én kérek- Hachiko elkezdte sorolni mi mindentkíván kis bendője.- egy salátát, egy hamburget, egy kólát, egy sültkrumplit egy fagyit, egy sütit.
- Hachi, az hogy nem fogyózol azmég nem jelente azt, hogy bezabálhatod az egész élelmiszer készletet. -nevette el magát Hanna ismét, bár komoly mondatnak szánta.
- Jó, jó... de éhes vagyok. Tudod, hogy nem reggeliztem.
- És önnek mit adhatok?
- Kólat, krumplit és cheseburgert. De a krumpli legyen jó nagy.
-Rendben azonnal hozom. Megkérdezhetem, miért alapítatok bandát? -érdeklődött Nabi.
- Mert az egyik tag beleegyezett, hogy tag lesz. - monta Hanna. Ez nem igazán lepte meg Nabit mert nagyon jól tudta, hogy Ichigorol van szó.
- Kaphatok egy köszönömöt?- kérdezte Nabi. A lányok nem igazán érteték, hogy miért mikor még nem kapták meg a kajáuk.
- Bemutatkozom. Kusangi Manabi vagyok. Ichigo barátnője. -mondta közben pakolta a sültkrumplit a tasakba.
- Tényleg? -lepődtek meg mind a ketten.
- Te vagy a psziho csajszi igaz? -kérdezte Hanna.
- Psziho csajszi? -Nabi fucsán nézett rá. - Pszihológusnak készülök ha arra gondolsz. Egybe vagy különfizetitek?
- Külön -mondta Hachi és kifizette az övét. Hasonló képpen tett Hanna is .
- Légyszives mondjátok meg Ichigonak, ha találkoztok vele, hogy ma este tolja át a seggét.
- Rendben. Átadjuk az üzenetet. Milyen hangnemben legyen?
- Szigorúan parancsoló.-mondta Nabi.
A lányok pedig a sok finom kajával kiléptek a Meki ajtaján és Hachiko lakásán kötöttek ki.
- Hachi.
- Mond.
- Te mióta vagy Tokyoban?
- Két hónapja. - felelte Hachi és beleharapott a Hamburgerbe.
- Miért költöztél ide? -érdeklődött Hanna.
- Komolyan érdekel? -kérdezte kissé szomorúan Hachi.
- Persze. Egész uton Én beszéltem, tudom milyen idegesítő, de rólad nem tudok semmit.
- Nos, kezdem az elején.Készülj rá, hogy hosszú történet lesz.Teljessen normálissan éltem a középiskla végéig. Volt egy barátom, nos nem egy volt, de amikor befejeztem a középiskolát örülten szerelmes voltam Yukiba, olyan volt nekem mint senki más a földön, az volt a baj, hogy ő már egy éve Tokyoban élt, de nekem sikerült meggyőznöm a szüleimet, hogy én is ide költözök, majd Yukival eléldegélünk. Csakhát... -hachi kissé szipogni kezdett.
- Gondolom megcsalt. -fejezte be Naomi mondatát Hanna.
- Igen, a vonaton még alig vártam, hogy találkozunk, de amit leszáltam a vonatról, Yuki odajött hozzám, nem ölelt át és nem adott csókot, az a lány is vele volt akivel megcsalt...
- Szomorú történet. - Hanna leült Hachi mellé akin látszott, hogy sírni fog. Magához ölelte, Hachi könnyei pedig Hanna ruháján landoltak.