So Close
Ilyen egy pocsék délelött
2. rész


          Másnap szép hajnalra ébredhetett Tokyo minden lakója. Friss tavaszi levegő férkőzött mindenhova, minden kis zugba. Madarak csicseregtek, és mégis volt aki egyedül ébredt...
- Basszus... a szemembe süt a nap! - mondta felháborodottan egy szőkeség, miközben a takaróját a fejére húzta. - Csak még 5 percet, szépen kérlek, Napocska, csak még ötöt..-könyörgött az ágyban lévő lány, majd visszaaludt. Békésen aludt, amikor megcsörrent a mobilja.:
- Halló.. Ki az? - mondta álmosan a lány.
- Hachi, az istenért! Hol a búbánatos fenében vagy már? - kérdezte a telefonba egy férfihang.
- Az ágyba. Miért?
- Akkor közlöm veled, hogy a munkaidőd már fél órája elkezdődött. És én egyedül nem valami sokáig birom tartani az iramot.
- Jaj, bocsi Ichigo. Nem szándékos volt. Tíz perc és ott vagyok.
- Ajánlom Hachiko. Siess, mielőtt ideér a főnök!
- Sietek, sietek.

 Hachiko lerakta a telefont és elkezdett olyan sebesen öltözni, ahogy csak bírt. Elég ügyetlen lány, többször is elesett a harisnyanadrág felhúzása közben, de végül sikerült belebújnia a harisnyájába, majd a szoknyájába és a blúzába is, felkapata a táskáját, és a cipőjét, kiment a lakásból kulcsra zárta az ajtót és futni kezdett, olyan sebesen, ahogy csak bírt.
- " A francba, ez még csak a hetedik napom és máris kések - gondolkodott futás közben Hachi. - Persze, ha bírtam volna este aludni, minden más lenne, de csak Yukin járt az eszem. Mégis, hogy gondolta, hogy megcsal, ez nem lehet igaz, És egy ilyen csajjal, a haja zsiros, és az öltözködése, mintha csak egy rossz kosármérkőzésről jött volna, úgy értem, már csak a labda hiányzott a kezéből, és mégis a csaj hogy képzelte, hogy csak úgy odajön és bemutatkozik, utálom,  basszus, pedig  a vonaton olyan jól éreztem magam, hogy végre újra találkozunk Yukival, és megcsókolhatom, és átölelhetem, és.... Nem igaz..." Hülye Yuki - ordított fel Hachiko az utca közepén, aztán kapcsolt, hogy hol van és eszméletlenül elszégyellte magát. A Yamada Kávézó, ahol dolgozott,  már csak pár lépésnyire volt tőle, úgyhogy befutott.
- Á, végre látjuk Hachi kisasszony, ez már szinte megtiszitelés! - förmedt rá Ichigo.
- Nem Hachi a nevem, hanem Naomi - mondta kissé dühösen.
- Felőlem. Öltözz át gyorsan, és segíts. Még csak az kell, hogy a főnök meglásson. Ha esetleg adidg megérkezne, majd azt mondom,hogy a slozin löksz ki magadból egy kábelt.
- Ichigo! Vendégek is vannak, ha nem vetted volna észre! - mondta vérvörös arccal Naomi, és meg is volt rá az oka, hogy vörösödjön, úgyanis Ichigo az imént említett szövegével jópár vendég figyelmét felhivta.

- Inkább megyek. - mondta ezután egy kicsit nyugodtabb hangon Naomi, és elment, hogy felvegye a pincérnői öltözékét.
             Közben a kávézó ajtaján bejött a kemény rocker külsejü Akira gitártokkal a hátán, amibe feltételezhető, hogy a hangszer foglalt helyet, és levágta magát  az egyik ablak melleti helyre a kávézóban. Ichigo, mivel jó barátja és lakótársa volt, na meg persze mivel a pincér szerepét is ő tötötte be, odalépet hozzá és udvariasan megkérdezte:
- Ratyis vagy ratyimentes kávét kér az úr?
- Ichigo, ha most nem a munkahelyeden lennénk esküszöm leütnélek! - mondta nyugodt hangon Akira.- Még semmit nem kérek,várok valakit.
- Igen? - lepődött meg Ichigo.
- Igen.
- És ugye csaj az illető.
- Olyasmi - mondta egy kis mosollyal az arcán Akira.
- Mi az, hogy olyasmi? Hát most az? Vagy nem az?  Ezt nem olyan nehéz eldönteni.
- Az, az persze, hogy az.
- Méghogy nem volt semmi különös az utazásod alatt, mi? Felszedtél egy bigét, igaz? - kezdett el idétlenkedni Ichigo.
- Tedd takarékra magad! Csak üzleti megbeszélés lesz.
- Üzleti? Na, de azért dögös a bige, nem?
- A bige egy zöldteát és egy csokis sütit kér szépen! - mondta egy lágy női hang Ichigo háta mögül. Ichigo kissé megijedt, majd hátranézett, és ahhoz képest, hogy egy kemény pirszingekkel teli csajt várt, hogy majd megjelenik mögötte, egy finom hölgy volt,akit látott. A nyakában gyönyörü nyakék csüngött,  a kezén pedig csak egy karlánc volt.
- Azonnal hozom, hölgyem!- mondta Ichi, aki annyira zavarban volt, hogy a feje olyan piros volt, mint a haja és ahelyett, hogy kihúzta volna a széket, hogy az úgymond hölgy leüljön, ő inkébb betolta és elment, hogy kihozza a rendelést.
- Huh, ember...
- Mi a baj Ichigo? - kérdezte Naomi.
- Á semmi... Csak most úgy enyhén szólva beégtem.
- És ez téged mióta érdekel? - lepődött meg Naomi.
- Gőzöm sincs. Csak ez hülyén jött ki. Mármint nem is azon lepődtem meg az előbb, hogy Akira ilyen csajjal mutatkozik. Meg pluszba még üzleti megbeszélés is. Ugyan már, mi dolguk lehet ezeknek együtt,mikor Akira csak a zenéhez ért. Várjunk csak... - gondolkodott el Ichigo egy pillanatra. Majd egyenesen kirohant Akiráék asztalához.:
- Ugye, nem azt akarod hogy ez a csaj legyen az új énekese a bandának? - mondta fennhangon és kicsit meglepve .
- De. Hanna vállalod? - kérdezte meg tök nyugodt hangon Akira.  Hanna meglepődött, fél percet gondolkodott, és végül kimondta:
- Igen.
- Remek! - mondta ismét nyugodt hangon Akira.
- Mi az, hogy remek? - Ichigo szinte fel volt háborodva. - És mégis, mikor akartad közölni velem azt, hogy egy ilyen libát teszel be a bandába? Mégis mit a francot tudhat ő a rockról? Max amit hallgathat, az Mozart gitáron. Egy banda nem abból áll, hogy valaki önkényesen hoz döntéseket.
- Ichigo.
- Ne Ichigozz nekem. Én most elhúztam egyet szellőzni. Hachiko! - ordított be a konyhára.
- Igen.
- Elhúztam, mondd azt a főnöknek, hogy beteg vagyok!
- De Ichigo...  - Naomi utánaszólt, de már késő volt. Ichigo kiviharzott a kávézóból:
- " De Ichigo, bla bla bla... Na persze. mégis kinek képzeli magát ez a kis tejbetök, hogy csak úgy nélkülem hoz döntéseket?" - mérgelődött magában Ichi, amikor megcsörrent a mobilja.:
- Mondd a kottát....
-  Sasori vagyok. A nővéred túlgyógyszerezte magát!  Kórházban van...