So Close
Új élet
1. rész



- Kisasszony! Kisaszony! Álljon meg azonnal! - ordította futás közben egy ötvenes éveiben járó férfi. Komornyik ruhát viselt, a haja, na, azt meg nem igen lehetett hajnak nevezni, egyoldalra volt nyalva, mint a régi filmekben a főhősnek, aki aztán minden nő kegyét elnyeri a film végén. Igen, csak annak a főhösnek nem ősz és ritka haja volt, hanem dús és fekete. Ennélfogva, valószínűsíthető, hogy nem a komornyikra kell koncentrálni, hanem inkább az előtte futó kisasszonyra. A kisasszonyon hosszú zöld ruha és a hozzá nagyszerűen párosodó zöld kabát volt. Tűzvörös haja pedig le volt engedve. Egy kisebb bőrönddel futott, ahogy csak bírt, a kezében pedig egy vonatjegy volt, ami Tokyoba szólt.
- Kisasszony! Álljon meg kérem!
- Még csak az kellene, pingvin! - ordított hátra a lány.
- Hanna, utálom ha így szólít! - a férfi már a nevén szólította a lányt. - Térjen észhez, és jöjjön vissza az önnek tervezett partira!
- Nem tehetem, sajnos, akkor lekésném a vonatom. Mondja meg a szüleimnek, hogy sajnálom, de meguntam a könyveket! Kaitonak pedig, hogy nem bukok a 49 éves pasikra még akkor sem, ha olajmágnások! - ordította Hanna , és nem zavarta, hogy közben mindenki hülyének nézte a vonatállomáson. A következő pillanatban éppen csak elérte a vonatot Tokyoba, és boldogan integetett ki a komornyiknak a vonat ablakán, aki már szinte fuldoklott a sok futástól.
- Remek, most kereshetek egy helyet ahova leüljek, naná, hogy akkor van teltház a vonaton, mikor épp megszökök otthonról, ezt a pechet! - gondolkodott Hanna, miközben egy valamire való ülőhelyet keresett.
- Leülsz? - kérdezte egy ezüst hajú fiú, aki tele volt pircingekkel. Hanna meglepődött, és csak annyit tudott kinyögni:
- Hova? - A fiú nevetni kezdett és felállt.:
- Ide. 
  Hanna meglepődött, de leült, mert már nagyon fáradt volt a futástól.
- Nem nézted volna ki belőlem? - nevette el magát ismét.
- Hát.. izé... Nem - mondta, és szégyellte is magát egy kicsit.
- A nevem Sakurai Akira - mutatkozott be a fiú. Hogy Hanna se tűnjön bunkónak, ő is kinyögte a nevét:
- Az enyém Hanna Lee. Mondja csak Sakurai-sama....
- Sakurai-sama... Ez jó - nevette el magát ismét a fiú.
- Most mi olyan vicces? - furcsállotta a dolgot Hanna.
- Semmi... Csak így még nem hívott senki. Hány éves is vagy?
- Mától 20 - jelentette ki büszkén Hanna.
- Tényleg? - lepődött meg Akira.
- Igen. Miért, idősebbnek vagy fiatalabnak néztél?
- Jaj. Nem, nem azon lepődtem meg. Én három napja vagyok az. És milyen érzés húsz évesnek lenni?
- Nem igazán tudom, eddig még csak futottam, meg szöktem, meg ilyen dolgok.
- Hogy-hogy szöktél?
- Ja, a komornyikunk elől, a szüleim akarata elől, meg valami 49 éves olajmágnás faszi elől, aki feleségül akart venni, és marha romantikusnak tartotta, hogy eddig még egyszer sem találkoztunk, és ő ma bejelenti azt, hogy eljegyez.
- Huh.. hát, mit is mondjak, nem semmi.
- Én is ezt gondolom. Úgyhogy inkább Tokyoba költözök. És te?
- Hát, én már egy éve Tokyoban élek. Nagyjából ennyi...
- De jó neked!
- És, hol fogsz aludni?
- Ez egy remek kérdés. - Hanna elkezdett gondolkodni. - Igazábol nem is ismerek senkit...
- Nyugodtan al.. - Akira éppen felajánlotta volna, hogy Hanna aludjon nála és a barátjánál, de naná, hogy a csajnak jobb ötlete volt.
- Á, mégis. Megvan. Felhívom a gimis osztálytársam, biztos örül majd nekem, bár kicsit késő szólok neki, de nem baj, úgyis művészseti iskolás, fel kell hogy legyen készülve az ilyen helyzetekre - nevette el magát Hanna, majd tárcsázott.:
- Konichiwa, drága kutyafiú... Igen, persze én is örülök, hogy hallom a hangod, de látni is akarnálak, mert az az igazság, hogy megszöktem, és kellene egy hely, ahol ma alszok... jó,jó, persze, egy óra múlva érkezik a vonatom, gyere ki elém. Puszillak.
- Nos, örült neked? - kérdezte Akira.
- Igen, és még azt is hallottam, amikor a telefonbeszélgetésünk végén elordította magát, hogy: Rakodás!
- Érdekes fiú lehet... Talán a barátod?
- Jaj, nem, dehogy is... Gimibe nagyon jóban voltunk, de csak ennyi.
- Aha.
- Furcsa fiú - gondolta magában Hanna.- Tisztára vad külseje van, és mégis milyen jól elbeszélgetek vele, na, nem mintha ez a vad dolog távol állna tőlem, de akkor is... Teljesen fura... Lehet, hogy meleg? Á, nem hiszem ahhoz túl aranyos. Vagyis, várjunk csak, én eddig csak melegekkel tudtam ilyen jól elbeszélgetni, a többi fiú meg általában a seggem fogdosta, na mindegy, kit érdekel...
 Hanna és Akira az út további felében rendkívül jól érezték maguk, beszélgettek, hülyültek, és közben észre sem vették, hogy elszállt az idő. Mintha alig beszélgettek volna pár percet, úgy elszállt az egy óra. Tokyo éjjel is olyan volt, mint nappal. Sok ember, sok menő autó, és éjszakai fények lepték be utcáit. Az egyetlen dolog, ami zavarta Hannat, az az, hogy nagyon kevés csillagot látott a vonat ablakán kinézve.
- Találkozunk még valamikor? - kérdezte Akira. Hanna elővett egy cetlit, és ráirta a telefonszámát.
- Ez rajtad fog múlni.
A vonat megállt. Mindketten leszálltak . Hanna a gimis hapit kereste, Akira pedig egyenesen hazaindult.
" Ez csak rajtad fog múlni."  Ez a mondat járt Akira eszében hazafele." Mindenesetre, nem semmi a csaj, ahhoz képest amilyen gazdag csitri, egész aranyos. A beszédhangja nagyon szép,  miért nem kérdeztem meg, hogy énekel-e. Anyám, ilyen hülye is csak én lehetek, most , hogy feloszlott a banda, kellene valamit kezdeni magammal, de mit csináljak , ha csak a zenéhez értek... Ha, legalább még tudnék valami mást is csinálni! Mondjuk, a kocsimosáshoz nem kell túl sok ész, se a fűnyíráshoz, de ez mind gyerekmeló. Nincs mit tenni, új zenekart kell alapítani." - fejezte be magában a gondolatmenetet Akira, és kulcsával kinyitotta a lakása ajtóját.:
- Megjöttem! - ordította el magát.
- Én meg elmentem!- mondta vidáman Nabi-chan.- Szia Aki, csók és a többi, édes....
- Szia Nabi. - mondta Aki.
- Szeretlek drágám! - ordított utánna Ichigo.
- Már megint basztatok, mi? - tért egyből a lényegre Akira.
- Miért, szokott máskor ilyen boldogan távozni tőlem lány?
- Én tudjam?
- És te mi jót csináltál? Mi szépet és jót láttál abba a távoli városban?
- Semmi különös nem volt.
- Ja, emígy itt az ajándékod, bocs hogy megkésve, nem az én hibám hanem a tied, Boldog szülinapot!



"Istenem milyen mámorító volt a mai nap" - sétált boldogan a városban Nabi-chan. "Persze, most mehetek haza. Remélem Yumi most nem lőtte be magát, olyan kár lenne ezért a szép estéért." - Nabi ezután bement egy jó nagy házba. Már a ház külseje is azt sugallta, hogy: Vigyázat ez egy rocksztár háza, Pia nélkül ne gyere!  Na jó, azért nem teljesen, de szép nagy ház volt, sárgára volt festve, az ablakok is nagyok voltak, belülről pedig a legmodernebb berendezés : Samsung plazmatévé, millió CD és DVD, köztük olyanok is voltak, amik még meg sem jelentek. Érdekes stílusban festett képek csünggtek a bordóra pingált falon. És végül a bőrkanapén két, a sárgaföldig részeg rocker ült.
- Remek, ti már megin túl sokat ittatok! - kezdett ideges lenni Nabi.
- Nyugi, én még józan vagyok, valamilyen szinten, de Yumiből csak úgy dől a piaszag. - mondta Jack.
- Az még a jobbik eset, ha a piaszag dől belőle, és nem a pia visszafele.
- Éljen, itt a világmegmentő, hős pszihiáterem, és egyben öreganyám! - állt fel Yumi, egy üveg sörrel a kezében. - Há mi jót csináltál ma? He?
- Tudod mit, majd elondom, de most inkább beviszlek a szobádba, túl sokat ittál, jobb ha alszol egy kicsit.
- Ugyan mááá - akadozott egy kicsit Yumi nyelve. - Fiatal még az este, és én még o-olyan szomjas vagyok, hogy egy egész tevét meg tudnék inni.
- Yumi, a tevét enni szokták, nem inni, és azt is nem nálunk, hanem az arab országokban, na, gyere!
Nabi megfogta Yumi egyik kezét, a vállára emelte, és bevitte a szobájába, levetkőztette, pizsamát húzott rá, közben Yumi persze bealudt.  Nabi lefektette és betakarta, majd visszament a nappaliba.
- Szép munka volt Jack, mondhatom. Legközelebb az egész rumos készletet is megitathatnád vele.
- Ne hisztizz! Ez volt az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzam, hogy belője magát, még mindig jobb ha iszik, mintha melankolikus állapotban gondolkodik.
- Jó, jó. Bocs.
- Ja, és itt alszok! - vágta be lazán Jack.
- Én is úgy gondoltam , mert arról ne is álmodj, hogy ilyen állapotban volán mögé engednélek! - mondta neki Nabu, majd elment aludni. Jack a kezébe vette az első gitárt, ami a keze ügyébe került, meg egy széket és kiült a kertbe, csak pengetni a húrokat, miközben a Hold figyelte játékát...