Tudja-e valaki hogy mi volt 1998 december 24-én? KARÁCSONY! Ezen kívűl egy igen fontos pillanat Mima Asahina életében.  Bár  még csak 6 éves volt már akkor is vonzotta a bajt, mint a mágnes a vasat.
- Apa mikor nyithatom ki az ajándékom? - kérdezte kicsit nyafogva Mima.
- Még nem hozta a jézuska ... nyugodj meg Mima...
- Nincs is olyan hogy jézuska....
- Ezt meg ugyan honnan szeded?
- Hát... azt még megértem hogy a mikulás a hasát valahogy beletuszkolja a kéménybe aztán az égő kandalón keresztül alahogy bejön annélkül hogy felgyulladna, de az angyalka nem tud szárnyat zsugorítani.
- Háy ha ezt akarod hinni hidd ezt. - mosolyodott el Hajime.
- Ezt há! Mi van vacsorára? Éhes vagyok.
- Főthal...
- NEEEEEE.... - kezdett el hisztizni Mima. - Én nem eszek halat!
- Miért?
- Mert csak...  Punk tum...
- Honnan szedsz ilyen kifejezéseket?
- Hát a tv-ből.
- Értem. Akkor mit szeretnél enni?
- Sushit.
- Az is hal....
- Ne vitatkozz velem apu. Az nem hal. menyünk el és vegyünk. - mondta Mima és azonnal fel is húzta a kabátját.
- jaj te lány.... Rendben.
- Éljen! - Kimentek az utcára közbe Mima énekelgetett. - Sushit eszünk jee...... Apa nézd a túloldalon milyen szép cica! - mima megindult az egyikjátrdáról a másik járdára,de...
-MIMA! - ordított fel Hajime mikor a kislányt elütötte az autó. - Hívjanak mentőt azonnal!

A mentők elvitték az eszméletlen lányt. Az orvosok megvizsgálták  és  úgy döntöttek benntartsák északára. Hajimet hazaküldték avval az indokkal  hogy felesleges benn lenie  Mima rendbe fog jönni. Aznap este azonban a kislányt meglátogatta valaki...

-          Mima Asahina, a halál istenek nevében most el kell hogy vegyem az életed.

-          De szép hajad van... – mondta Mima a fiúnak.

-         Ne beszélj mellé! Neked most félned kellene!

-         Miért?

-         Mert meg akarlak ölni.

-         Ja... az nem jó... Miért?

-         Mert ezt a feladatot kaptam.

-         Miért?

-         Mert halálisten vagyok és el kell hogy vegyem az életed.

-         Nem haloween van, és egyépként is, pocsék jelmezed lenne... A halálok olyanon mint a sikoly, nem ilyen szépek.

-         Szépnek találsz?

-          Igen, bár egy cicával aranyosabb lennél.

-         Cica?

-         Igen tudod az a kis szőrgomboc ami dorombol.

-         Tudom már. – mondta a fiú és odavarzsolt egy macskát.

-         Jaj de aranyos! – mondta Mima majd átölelte.

-         Mi legyen a neve?

-         Mi a te neved?

-         Leonard.

-         De jó akkor legyen a cica neve is ez. Jó?

-         Jó... Tudod mit... Nem öllek meg jó?

-         Persze, úgyis még akarok élni.

-         Remek, de akkor mindig beszélgetünk ha akarok jó?

-          Jó! Kivéve este, mert apa akkor alszik és nem szeretném felébreszteni.

-         Rendben, tudod mit a cica lesz a karácsonyi ajándékod.

-         Jó, én is adok neked valamit, csak hova is tettem? Á megvan – elkezd kotorászni az egyik fiókban és elővesz egy smiles sebtapaszt,  és ráragasztja Leonardra :

Ez megvéd majd mindentől.