- Semmi  baj Ryoko... Menj az igazgatóhoz és hivd fel Achot és Shibatat. Mond meg nekik hogy hamarossan minden ki fog derülni.

- Hogy érti tanárúr, hogy minden kifog derülni? - kérdezte Ryoko rémült arcal, bár így is eléggé ideges volt -
- Az most nem számít csak siess, és szólj azoknak akiket mondtam! -
Miután Forbesii kimondta ezt a mondatot Ryoko elfutott az igazgatói iroda felé, és futás közben könycseppek hullottak le arcárol, melyek az ablakon besugárzódó napfényben meg-megcsillantak.
Az igazgatói irodába Amarahoz tankként tört be, és éppen hogy megmaradt az ajtó a helyén, Amara igazgatónõ pedig majdnem felugrott az íróasztal elõtt.
- Tanárnõ azonnal Hívja fel Achot és Shibatat! Nagy baj van! - mondta lihegve és idegtöl fûtve Ryoko -
- Na de kérem Ryoko...nem elég, hogy majdnem szívrohamot hozol rám és az ajtót is majdnem kitéped? Még van merszed velem kiabálni?! - válaszolt Amara idegesen -
- Kérem tanárnõ sürgõs! -
- Jó értem....mi történt??? -
- Órán harcoltunk és nekem Mimával kellet harcolni, de nem akartunk mert testvérek vagyunk, erre KIm eldobott egy tõrt Mima felé, én eléálltam, belémrepült, elájultam....HOSSZÚ! Az a lényeg, hogy Mima valamiért nem akar felkelni, mert elájult és nem tudom mi baja, sõt senki sem tuddja, ráadásul még egy gyógyítót is kirepített az ablakon! -
- Te jó ég!!!! Én azt a tanárt fegyelmiben fogom részesíteni! Máris hívom..kiket is? -
- Achot és Shibatat tanárnõ. -
- Értem. - Amara felvette a telefont és hívta õket.

Az igazgatói incidens alatt.

Forbesii megpróbálta Mimát felkelteni, de amint 10 centinél közelebb nyúlt Mimához egy kékes színû erõmezõ jelent meg elõtte és nem tudott semmit sem tenni.
Eközben a diákok körben állva aggódtak és susmorogtak, vajon mi lehet a baja....
- Tud valaki valamit ajánlani vagy tenni? BÁRMIT??? - kérdezte idegesen Forbesii -
- Foggalmam sincsen Forbesii, de amint látom életben van, ez biztos, mert akkor nem tudna erõmezõt húzni sajátmaga megvédése érdekében. - jegyezte meg Kim, kissé aggódva, mert tuddta, hogy nem ússza meg szárazon amit tett...-
- Igen azt látom, hogy él...és mit tegyünk? Csak nézzük??? -
- Hát...ha tud jobbat...-
- Látom KIm megintcsak semmi hasznát nem veszem. Akkor legalább hesegesse el a diákokat a lakosztályukba. MOST! - szinte ordítva beszélt Kimhez Forbesii, kinek arcán mostmár hideg verejték borsódzott ki -
Kim elfordult és a diákokat próbálta megnyugtatni és elküldeni a szállásukra - Mára elmarad a tanítás, mindenki azonnal mennyen vissza a kollégiumi szobájába. -
Miközben Kim küldte el a diákokat...a diákok egy idõ után megálltak, Kim is lefagyott ahogy Forbesii is...megállt az idõ ismételten.
A betört ablakon Leonard ugrott fel a gyógyítóval a kezeiben, akit Mima hajított ki akarata ellenére az ablakon.
Letette a gyógyítót a falhoz neki támasztva, aki csurom vér volt, szinte tán éppenhogy túlélte a zuhanást...utána odalépett Mimához, és az erõmezõ elõtte eltûnt.
- Még nem itt a vég...még nem jött el...folytatnod kell! - súgta Leonard Mima fülébe e szavakat, utána pedig egy forró és hosszú puszit nyomott arcára, majd megcsókolta érzékien -
Mima ekkor felnyögött és kezét Leonard arcára tette, kinyitotta szemeit enyhén és Leonard szemeibe nézett.
Leonard egy finom, szívet megmelengetõ mosolyt vetett Mima szeme elé, majd fogta magát és egy szempillantás alatt eltûnt az ablakon ahol bejött.
A diákok lassan ismét mozogni kezdtek a kollégium felé és Kim kiabálása is kezdett jól hallhatóvá vállni.
Mikor az idõ ismét helyre állt, éppen ült és Forbesiire nézett.
- MIA.....!!!!!!!!! - ugrott hátra hirtelen Forbesii a meglepettségtõl -
- Nem is láttam, hogy felébredtél Mima....HOGY LEHET EZ???????? -
- Ebbe...ne menjünk bele tanárúr.... - válaszolt Mima kicsit piros arccal, és felállt, odament a gyógyítóhoz, hogy meggyógyítsa -
Miután meggyógyította a srácot, felállt és egy sötét aura jelent meg szinte körülötte, és arcáról a pír eltünt...
- Kim tanár úr! Ha még egyszer ilyet mer tenni, és nem veszi számításba a körülményeket, nem hiszem, hogy könnyû lessz az élete az iskolában....ezt vegye ígéretnek...de legfõképpen a testvéremet NE MERJE ELLENEM SZEMBEÁLLÍTANI EGY CSTA KEDVÉÉRT!!!!!!! Érthetõ voltam????? - mondta...vagy inkább üvöltötte Mima Kim tanár úrra, aki rémült arccal nézett Mimára..-
Mima eközben visszasétált a lépcsõhöz, ahol elájult...kezét rátette a falra és elüvöltve magát egy erõhullámmal a folyosónak a falát vagy 50 méter hosszúságban széttépte egy fekete erõhullámmal és szemei feketék voltak. -VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-
Ezalatt a falzúzás alatt jött Amara és Ryoko, akiket éppenhogy elkjerültek a törmelékek.
- Ez ki volt???? - kérdezte Amara magában és vörösen izzó szemekkel -
- Szeríntem...Mima lehetett tanárnõ...mert ez az õ üvöltése volt...nem is hittem volna hogy ekkora erõ lakozik benne.-
Mikor odaértek Forbesiit és Kimet találták a lépcsõnél állva. Kim sápadt arccal és jéghideg verejtékcseppekkel, melyek szinte majdnem megfagytak arcán, Forbesii pedig ideges volt, bár nyugodtabb kicsivel, hogy Mima felébredt.
Odamentek a lépcsõhöz és ott pedig Mima ült síró arccal, és könnyeí úgy hullottak, mint egy kiadósabb viharban az esõcseppek.
- Nah...drága alatvalóim...hallom és látom is, hogy történt jó sok baj...MEGMAGYARÁZNÁ MINDEZT VALAKI???????? - Kérdezte Amara elõször mosolyogva, majd vérvörös szemekkel, és leginkább Kimre meresztette szemeit, melyektõl Kim méginkább megilyedt -
- Hát az úgy volt, hogy....- kezdte el Kim -
- NE! Ne folytassa Kim...kezdem én inkább mégiscsak...2 HÓNAPI FIZETÉSE MEGVAN VONVA MAGA NEMNORMÁLIS DEBIL BAROM!!!!! HOGY VOLT MERSZE EGY DIÁKRA TÕRT DOBNI???? ÉS HOGY VOLT KÉPE EGY IKERPÁRT EGYMÁS ELLEN SZEMBEÁLLÍTANI???????? ÖRÜLHET HOGY NEM RÚGOM MOST AZONNAL KI!!!!!! De figyelmeztetem...még egy baklövés, és egyetlen szõrszála sem marad az iskola területén belül...ja és még valami...ezentúl részt vesz minden egyes értekezleten! Ez parancs!!!
Üvöltötte le Amara Kimet, aki hangya méretûre zsugorodott össze és inkább elballagott...
- Forbesii mondja el mi történt? - kérdezte Amara Forbesiitõl, hátha õ értelmesen elmagyarázza mi történt -
- Nos igazgatónõ.....- és körülbelül 10 perc hosszáig magyarázta mi is történt pontosan -
Miközben Amara és Forbesii beszélgettek Ryoko odament Mimához, szorosan magához ölelte õt,és Mimával együtt elkezdett sírni...Mima pedig szintén átölelte, sõt szinte kitépte Ryoko bordáit.
Idegileg teljesen összeomlott szegény...nem tudta Ryoko sem megnyugtatni...hiába simogatta gyengéden fejét és puszilta...együtt sírtak...együtt sírtak...és együtt mentek sírva a kollégiumi szobájukba, ahol a többiek aggódva várták õket.